Az ember Jézushoz megy, és Márián keresztül tér vissza hozzá. A Szűz Mária Szeplőtelen Szívéhez, Isten Anyjához való kitartó imádság azon a bizalmon alapul, hogy az ő anyai közbenjárása mindent megtehet a Fiú Szent Szíve előtt. Ő kegyelemből mindenható.
Néhány évvel ezelőtt Szent János Pál II.a oldalon. Redemptoris Mater írt a Szűzanya közbenjárásáról, és rámutatott, hogy "szabadon együttműködött az emberiség üdvösségének munkájában, mély és állandó összhangban isteni Fiával".
Omnes cum Petro ad Iesum per Mariam!
Mindenki, Péterrel együtt, Mária által Jézushoz!Szent Josemaría Escrivá de Balaguer.
Ebből az együttműködésből "származik az egyetemes lelki anyaság ajándéka: Krisztussal együtt a megváltás művében, amely magában foglalja az emberiség lelki megújulását, az új életre újjászületett emberek anyjává válik".
Szűz Mária az, aki "az Egyház hitét Isten Igéjének egyre mélyebb elfogadására vezeti, fenntartja reményét, bátorítja a szeretetet és a testvéri közösséget, és elősegíti az apostoli dinamizmust".
Isten úgy akarta, hogy "a Megváltó papi közbenjárásával egyesüljön a Szűzanya anyai közbenjárása". Ezt a feladatot azoknak a javára gyakorolja, akik veszélyben vannak, akiknek világi kegyelmekre és mindenekelőtt az örök üdvösségre van szükségük".
A címek, amelyekkel mi keresztények a Szűzanyát megszólítjuk, amikor a rózsafüzér imádságát kísérő litániákat mondjuk, "segítenek jobban megérteni az Egyház és minden egyes hívő életébe való beavatkozásának természetét". Szent János Pál II.
Ügyvédként megvédi gyermekeit, és megóvja őket a saját hibáik által okozott károktól. A keresztények Segítő Anyánkat hívják segítségül, felismerve anyai szeretetét, amely látja gyermekei szükségleteit, és kész közbelépni, hogy segítsen nekik, különösen, ha az örök üdvösség forog kockán.
A Segítő címet azért kapja, mert közel áll azokhoz, akik szenvednek vagy súlyos veszélyben vannak. És mint anyai közvetítő anya, Krisztus elé tárja vágyainkat, kéréseinket, és továbbítja nekünk az isteni ajándékokat, szüntelenül közbenjárva értünk.
"Anyám! -hívja őt hangosan, hangosan. -Hallgat téged, látja, hogy talán veszélyben vagy, és megadja neked, Szűz Mária, Fiának kegyelmével, ölének vigasztalását, simogatásának gyengédségét: és te megvigasztalva találod magad az új küzdelemre". Szent Josemaría Escrivá, Az út, 516. sz.
Mária nem akarja felhívni magára a figyelmet. Úgy élt a földön, hogy tekintetét Jézusra és a mennyei Atyára szegezte. Legintenzívebb vágya, hogy mindenki tekintete ugyanabba az irányba forduljon, Szűz Mária Szeplőtelen Szívétől fia, Jézus Szentséges Szívéhez. Elő akarja mozdítani a hit és a remény tekintetét az Atya által hozzánk küldött Megváltóba. A hit és a remény e tekintetével arra buzdítja az Egyházat és a hívőket, hogy mindig az Atya akaratát tegyék, amelyet Krisztus mutatott nekünk.
Szent Josemaría Escrivá 1964. október 11-én a Szűzanyáról tartott homíliájából, amely az Isten barátai című könyvben szerepel. "Most viszont, a keresztáldozat botrányában Szűz Mária jelen volt, és szomorúan hallgatta, hogy Az arra járók káromolták, fejüket rázva és kiáltozva: "Te, aki lerombolod az Isten templomát és három nap alatt újjáépíted, mentsd magad; ha te vagy az Isten Fia, szállj le a keresztről.A Szűzanya meghallgatta Fia szavait, és csatlakozott fájdalmához: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?.
Mit tehetett volna? Összeolvadni Fia megváltó szeretetével, felajánlani az Atyának azt a mérhetetlen fájdalmat - mint egy éles kardot -, amely áthatolt az ő tiszta Szívén.
Jézust ismét édesanyja diszkrét és szeretetteljes jelenléte vigasztalja. Mária nem kiabál, nem fut egyik oldalról a másikra. StabatA Fiú mellett áll. Ekkor Jézus ránéz, majd Jánosra néz. És felkiált: Asszony, íme a fiad. Aztán azt mondja a tanítványnak: "Íme, a te Anyád.. Jánosban Krisztus az Anyjára bízza az összes embert, és különösen a tanítványait: azokat, akiknek hinniük kellett benne.
Felix culpa"Boldog bűntudat, énekli az Egyház, boldog bűntudat, mert elérte, hogy ilyen nagy Megváltója legyen. Boldogságos hiba, tehetjük hozzá, hogy megérdemeltük, hogy Szűz Máriát édesanyánknak fogadjuk. Most már biztosak vagyunk, most már semmi sem aggaszt minket: mert a Szűzanya, az ég és a föld koronázott királynője, a mindenható könyörgő Isten előtt. Jézus semmit sem tagadhat meg Máriától, és semmit sem tagadhat meg tőlünk, saját Anyjának gyermekeitől (Isten barátai, 288).
Mária bensőségesen egyesült az ő áldozatával, amely áldozat azt jelentette, hogy továbbra is a szívében tartotta a dolgokat. A Szűzanya 7 fájdalmaSzűz Mária életének különböző pillanataiban különleges és egyedülálló módon egyesült Jézussal. Ez lehetővé tette számára, hogy megossza Fia fájdalmának mélységét és áldozatának szeretetét.
"Tedd, amit Ő mond neked". János 2, 5. János az, aki elbeszéli a kánai jelenetet, és ő az egyetlen evangélista, aki feljegyzi az anyai gondoskodásnak ezt a vonását. János emlékeztetni akar bennünket arra, hogy a Szűzanya jelen volt az Úr nyilvános életének kezdetén.
Ez azt mutatja, hogy tudta, hogyan kell elmélyíteni Szűz Mária Szeplőtelen Szíve jelenlétének fontosságát, amely mindig jelen van. Jézus tudta, kire bízza Édesanyját: egy olyan tanítványra, aki szerette őt, aki megtanulta őt saját édesanyjaként szeretni, és aki képes volt megérteni őt.
A teremtmények közül senki sem ismeri Jézust jobban, mint a Szűzanya, senki sem képes az ő Anyjához hasonlóan bevezetni bennünket misztériumának mélységes megismerésébe.
XIII. Leó a rózsafüzérről szóló enciklikájában azt mondja: "Isten kifejezett akaratából semmi jó nem adatik meg nekünk, csak Mária által; és ahogy senki sem juthat az Atyához, csak a Fiú által, úgy általában senki sem juthat Jézushoz, csak Mária által".
"Együttműködött szeretetével, hogy a hívek megszülessenek az Egyházban, annak a fejnek a tagjai, amelynek ő tulajdonképpen az anya a test szerint" - Szent Ágoston, De sancta virginitate, 6.
Lukács, az az evangélista, aki a leghosszabb terjedelemben mesélte el Jézus gyermekkorát. Úgy tűnik, mintha azt akarná megértetni velünk, hogy ahogyan Mária vezető szerepet játszott az Ige megtestesülésében, úgy volt jelen hasonló módon az Egyház eredeténél is, ami a Krisztus teste.
Az Egyház életének kezdetétől fogva minden keresztény, aki Isten szeretetét kereste, azt a szeretetet, amely Jézus Krisztusban testet öltött, találkozott a Szűzanyával, és sokféleképpen megtapasztalta anyai gondoskodását.
Alvaro del Portillo püspök, az Opus Dei prelátusa, 1987-ben, Tosiban.
"Jézus egy járható út, amely mindenki számára nyitott. Szűz Mária ma megmutatja, megmutatja nekünk az utat: kövessük őt! Te pedig, Szent Szűzanya, kísérj minket oltalmaddal, Ámen", XVI. Benedek, 2012. 02. 01-i homília.
Az Opus Dei prelátusaként Alvaro del Portillo püspök 1987-ben a Boldogságos Szűz Mária közbenjáró erejéről beszélt, amikor a japán Toba partjainál fekvő Toshi szigetére utazott.
"Látjátok, milyen hatalma van Anyánk közbenjárásának. Amikor megkérdezi, az ő Fia Istene nem tud nemet mondani, hanem igent mond. Ő Isten jó kis Anyja, és Isten igent mond az ő jó kis Anyjának. És ez a jó kis Istenanya is egy jó kis Anya, aki mindig meghallgat minket, aki meghallgat minket és figyel ránk. És ezért van az, hogy amikor bajban vagyunk, amikor fájdalmat érzünk, amikor bánatot érzünk, amikor gyászolunk, jó, ha a Boldogságos Szűzhöz fordulunk, hogy ő, aki mindent megtehet, közbenjárhasson Fiánál.
Jó gyermekként minden nap szeretnünk kell mennyei Édesanyánkat; tudjuk, hogy ő Jézus ajándéka, és Isten Mária Szeplőtelen Szívét adja nekünk üdvösségünkért, hogy közelebb hozzon minket hozzá.
És hogy Szűz Mária közbenjárását kérjük, az Egyház legkorábbi időktől fogva így imádkoztunk: "A te oltalmad alá menekülünk, Szent Szűzanya: ne vesd meg a könyörgéseket, amelyeket szükségünkben hozzád intézünk, hanem szabadíts meg minket mindig minden veszélytől, dicsőséges és áldott Szűz".
2010. május 12-én, a fatimai szentélybe tett zarándokútja során, a Fatimai XVI. Benedek pápa Imát mondott a Szentháromság-templomban lévő Szűz Mária-kép előtt, és a papokat Mária Szeplőtelen Szívének szentelte.
"Szeplőtelen Anyánk, a kegyelem eme kegyelmi helyén, Fiad, Jézus, az Örökkévaló Főpap szeretete által meghívva, mi, a Fiúban és papjaiban fiak, anyai Szívednek szenteljük magunkat, hogy hűségesen teljesítsük az Atya akaratát.
Tudatában vagyunk annak, hogy Jézus nélkül semmit sem tehetünk (vö. Jn 15:5), és hogy csak általa, vele és benne lehetünk a világ üdvösségének eszközei.
A Szentlélek menyasszonya, szerezd meg számunkra a Krisztusba való átváltozás felbecsülhetetlen ajándékát. Ugyanazzal a Lélek erejével, aki árnyékát rád vetve téged a Megváltó Anyjává tett, segíts minket, hogy Krisztus, a te Fiad is megszülessen bennünk. És így újuljon meg az Egyház a szent papok által, átváltoztatva annak kegyelmétől, aki mindent újjá tesz.
Irgalmasság Anyja, a te Fiad, Jézus volt az, aki arra hívott minket, hogy olyanok legyünk, mint ő: a világ világossága és a föld sója (vö. Mt 5,13-14). Segíts minket hatalmas közbenjárásoddal, hogy ne becsüljük alá ezt a magasztos hivatást, ne engedjünk önzésünknek, sem a világ hízelgéseinek, sem a Gonosz kísértéseinek.
Őrizz meg minket tisztaságoddal, védj meg alázatoddal, és vegyél körül minket anyai szereteteddel, amely tükröződik annyi neked szentelt lélekben, akik számunkra igazi lelki anyák.
Egyház Anyja, mi papok olyan pásztorok akarunk lenni, akik nem magukat táplálják, hanem Istennek adják magukat testvéreikért, és ebben találják meg a boldogságot. Szeretnénk minden nap alázatosan ismételgetni, nemcsak szavakban, hanem az életben is, az "itt vagyok".
Tőled vezérelve az Isteni Irgalmasság apostolai akarunk lenni, eltelve azzal az örömmel, hogy naponta ünnepelhetjük az Oltáriszentséget, és felajánlhatjuk mindazoknak, akik kérik tőlünk a kiengesztelődés szentségét.
A kegyelem szószólója és közvetítője, te, aki egyesültél Krisztus egyetlen egyetemes közvetítésével, kérj Istentől számunkra egy teljesen megújult szívet, amely teljes erejéből szereti Istent, és úgy szolgálja az emberiséget, ahogyan te is tetted. Ismételd meg az Úrnak azt a hatásos szavadat: "nem maradt boruk" (Jn 2,3), hogy az Atya és a Fiú új kiáradásként árassza ránk a Szentlelket.
Csodálattal és hálával telve a köztünk való állandó jelenlétedért, minden pap nevében én is fel akarok kiáltani: "Ki vagyok én, hogy az én Uram Anyja meglátogat engem?" (Lk 1,43) Örökkévaló Anyánk, ne fáradj bele, hogy "meglátogass" minket, vigasztalj, támogass minket. Jöjj segítségünkre, és szabadíts meg minket minden veszélytől, amely minket fenyeget.
Ezzel a felajánlási és felszentelési aktussal mélyebb és radikálisabb módon, örökre és teljesen be akarunk fogadni benneteket emberi és papi létünkbe. Jelenléted tegye zölddé magányunk sivatagát, és ragyogja be a napot sötétségünkben, tegye vissza a vihar után a nyugalmat, hogy minden ember meglássa az Úr üdvösségét, akinek Jézus neve és arca tükröződik szívünkben, örökre egyesülve a tiéddel. Így legyen.
Bibliográfia:
