Samuel Pitcaithly csatlakozik azon új-zélandi diákok listájához, akik a 40 éves római Szent Kereszt Pápai Egyetemen tanultak. Ezzel a szeminaristával együtt már kilenc fiatalembert képeztek ott.
Új-Zéland - egy ország, amely leginkább arról ismert, hogy itt forgatták a könyvet, amelyet a J. R. R. R. Tolkien, A Gyűrűk Ura, és Peter Jackson rendező által a mozikba hozott, egy olyan ország, amely ismert a hakaAz ország őslakosainak, a maoriknak hagyományos szertartásos tánca, amely ma már inkább Új-Zéland nemzeti rögbicsapatáról, az All Blacksről híres, mint vallásosságáról.
Új-Zéland valójában szekularizált társadalom: a lakosság jelentős része vallási hovatartozás nélkülinek vallja magát, és Samuel az egyetlen diák hazájából a Szent Kereszt Pápai Egyetemen.
Samuel története, aki 1995. november 22-én született az új-zélandi Christchurchben, és jelenleg kétéves filozófia szakos hallgató az Új-Zélandi Egyetemen. Szent Kereszt Pápai Egyetem a CARF Alapítvány ösztöndíjának köszönhetően, éppen sok fiatal története hazájában, akik néha távol nőttek fel a hittől, de még a "legtávolabbi" életben is meggyulladhat egy szikra, amely apránként tűzzé válik. Ma már ez a fiatal diák valójában a spanyol közösséghez tartozó hittanos szeminarista. Az anya háztartásának szolgái és elmeséli nekünk a történetét, amelyet a papi hivatás megvilágított.
"A nevem Samuel Pitcaithly, és Új-Zélandról származom, az országból, ahol A Gyűrűk Ura. Katolikus családban nőttem fel, de mint sok mai fiatal esetében, a hit csak egy másik aspektusa volt az életemnek, nem volt nagy jelentősége. Isten kegyelméből volt egy ifjúsági csoport a plébániánkon, ahová elsősorban szórakozásból jártam a barátaimmal. Jó képzésben részesültünk, és értékes társakra találtam, akik sokat segítettek nekem" - meséli Sámuel.
17 éves korában, egy fiatal katolikus vezetők számára szervezett táborban Sámuelnek nagyon erős élménye volt Istennel. Az utolsó estén kiengesztelődési liturgia volt. Adtak nekik tollat és papírt, és arra kérték őket, hogy gyónás előtt írják le az összes bűnüket.
"Eleinte a szokásosat írtam: érveket, panaszokat... de hamarosan az Úr emlékeztetni kezdett olyan dolgokra, amiket elfelejtettem, elrejtettem vagy bagatellizáltam. Kitöltöttem az egész papírt, és meglepett a mennyiség. Amikor elmentem gyónni, amikor feloldozást kaptam, úgy éreztem, hogy hatalmas súly esett le a vállamról, és nagyon erősen megtapasztaltam Jézus szeretetét. Tényleg megértettem, hogy ő meghalt értem. És úgy éreztem, hogy válaszul tennem kell érte valamit.
Azóta saját kezdeményezésére kezdett el imádkozni és misére járni. Segített az ifjúsági csoportban és tovább formálódott, miközben mérnöki tanulmányokat folytatott az egyetemen. Ez a kezdeti tűz azonban idővel kialudt. Az utolsó évben úgy döntött, hogy részt vesz egy lelkigyakorlaton. Ott, a Szentségimádásban a Szentség előtt megkérdezte Jézust, hogy mit kezdjen az életével. Miközben minden barátja munkát keresett, Samuel ürességet érzett.
"Kértem Jézust, hogy segítsen munkát találni. És akkor a szívemben éreztem az ő tiszta hangját: "Azt akarom, hogy adj nekem két évet". Meglepődtem. Erre nem számítottam. De ugyanazt a mély békét éreztem, mint évekkel korábban. Abban a vallomásban tudtam, hogy Jézus vezet engem" - meséli meghatódva.
Barátai meséltek neki a NET-ről (Nemzeti evangelizációs csapatok), egy misszionáriusokból álló csoport, amely fiatalokkal dolgozik különböző országokban. Samuel számára ez tökéletesnek tűnt: szolgálhatta az Urat, fiatalokkal dolgozhatott, és világot láthatott. Feliratkozott, és egy dublini gyülekezetbe küldték Írországba.
"Ott ifjúsági csoportokat, katekézist, konfirmációra való felkészítést szerveztünk, és olyan rendezvényeken működtünk közre, mint a NightfeverA templom Dublin központjában: a szentségimádás, dicsőítő zene, gyertyák és önkéntesek, akik arra hívják a járókelőket, hogy jöjjenek be és töltsenek el egy pillanatot Jézussal. Sokan, még a hittől távol állók is, nagyon erős élményeket éltek át ott" - mondja.
"Az egyik ilyen éjszakán NightfeverLáttam egy fiatal papot reverendában, aki a tűzzel zsonglőrködött, vidám fiatalokkal körülvéve. Ők voltak az Anya Otthonának Szolgái. Lenyűgözött az örömük, a fiatalságuk, a hit iránti szenvedélyük". Megismerkedett velük, és beleszeretett a három missziójukba:
Az éjszaka végén azt mondta egyik társának: "Ha Isten papságra hív, akkor velük leszek".
Ugyanebben az évben zarándoklatra ment velük Spanyolországba. Amikor az Anyaház kápolnájában volt, úgy érezte, hogy otthon van. Egy évvel később, 2020-ban csatlakozott a közösséghez.
"Ma, ahogy visszatekintek, tisztán látom, hogy Isten hogyan vezetett engem lépésről lépésre. Ma fejeztem be a papi tanulmányaim első évét a Szent Kereszt Pápai Egyetemen. Áldás, hogy az Egyház szívében formálódhatok, körülvéve szeminaristákkal és professzorokkal a világ minden tájáról, akik mind a szentségre törekszenek" - meséli.
Samuel szeretne köszönetet mondani a CARF Alapítvány jótevőinek imáikért és támogatásukért: "Mélyen hálás vagyok mindazért, amit tesznek, hogy ezt az utat lehetővé tegyék számomra és oly sok szeminarista- és paptársam számára szerte a világon, és nagyon sokat imádkozom értetek, és ha Isten is úgy akarja, egy nap majd szentmisét mutathatok be értetek és a ti szándékaitokért. Nagyon sokáig imádkozom értetek, és ha Isten is úgy akarja, egy nap majd szentmisét mutathatok be értetek és a ti szándékaitokért. Isten és a Szűzanya áldjon meg benneteket bőségesen".
